Élet Kínában, 中国

Mivel az iskoláról írtam, eljött az ideje, hogy ismét írjak valami érdekesebb dologról ami mostanában történt velem és érdemesebb megosztani a nagy közösséggel. Ami nem más, mint október első hete (főleg 10.01, azaz az itteni augusztus húsz).
Ilyenkor a kemény kínaiak kilépnek a rendszerből, sokaknak nem kell dolgozni, szünidő van egész Kínának (de persze a boltban ott ül Wang bácsi és várja, hogy megvegyem a napi üdítő anyagomat, mint - szerintem - egyetlen vásárlója). És mivel szünet van, az első dolog ami eszébe jut egy ép eszű kínainak az nem más, mint, hogy elmenjen utazni. Ez mostanra már hagyománnyá nőtte ki magát, ilyenkor minden kínai utazik az országon belül, és én is így tettem végül, kiruccantam. 
Hetekkel az utazás előtt az egyik amerikai ismerősöm megkérdezte, hogy nem akarok-e kimenni a hegyekbe kirándulni, mert az olyan jó móka, igaz elég látogatott hely, és 4-6 órára van Pekingtől, de megéri, mert szívhatok -itt elég ritkán található- friss levegőt, és tök jó mert hideg van, meg amúgy is Pekingben meleg van és az úgy se jó, bla bla. Mondtam is neki, hogy miért ne, tényleg jónak hangzik, akkor csináljuk meg.  Azt mondta ő, hogy az egész utat ő fogja majd megszervezni, nekem csak ki kell fizetni, vonatút, és szállás az ő dolga, én csak hátradőlök és utazok amikor kell, ennyi a dolgom. Így is tettem, de mint utólag kiderült nagy hiba volt. Erről majd később.
Mint kiderült az eredeti desztinációra nem kaptunk jegyet, így félig megvolt a jegyünk, csak az átszállással voltunk gondba, hogy még is merre vegyük akkor az irányt amikor majdan utazni fogunk. Így esett szóba DanDong városa, ami az észak-koreai határnál fekszik, illetve átjárási lehetőség is van -az illetékeseknek- ÉK-ba (persze a mezei turista a lábát be nem teheti oda). Így meglett a végleges útiterv: ShenYang városa, onnan meg 2 nap múlva DanDong. 
Ugorjunk is az utazáshoz: odafele az út nagyon kényelmes volt, az úgynevezett puha ülős vonattal mentünk, ami kicsit drágább mint az átlagos jegy (persze nem megfizethetetlenül drága). 4 órás út volt, és azt kell mondjam, hogy kényelmesen eltelt az utazás.

A puha ülős vonat. Teljes a kényelem.

Amikor megérkeztünk akkor jött a hideg zuhany, miszerint az amerikai barátom elfelejtett szállást foglalni, vagy is nem elfelejtett hanem direkt nem csinálta, mert gondolta úgy is találunk ha majd megérkezünk. Hát este 10kor nehezen sikerült, de végül sikerült. Igaz nem volt a legnagyobb kényelem, de legalább volt hol aludni (a wc nem működött, a zuhany is épp hogy).
Másnap mentünk is városnézni ShenYang városában: az első dolog a Qing dinasztia idejéből megmaradt emlékművek, első sorban az ottani tiltott várost, ami meglehetősen hasonlít a Pekingi tiltott városhoz. 
Azután meg a császári sírhelyekre mentünk, igaz sírokat nem láttunk, de egy szép parkba betértünk.
Másnap egy még nagyobb parkba látogattunk el, az jó volt, de az utazás ismét szörnyű volt a tömött buszokon. Esküszöm az a város tömöttebb mint Peking, pedig Pekingben többen élnek. 
Igaz be kell vallanom, hogy ShenYang városát nem nagyon szerettem, már a túra felénél legszívesebben hazamentem volna. De "sajnos" mennünk kellett tovább a következő helyre. Miszerint DanDong-ba.
A vonat ez esetben rossz volt, de még nem a legrosszabb (lesz még rosszabb is). Keményülős vonat. Azaz van 2 pad egymással szemben és jó utat. Jó érzés 4 órát utazni ilyesmi vonaton. 
Minden esetre reggel megérkeztünk DanDong-ba. Ez a város valamiért jobban megfogott, persze szállást most is úgy kellett találnunk, de az legalább kényelmes volt. Plusz a város maga is jó volt (ellentétben a másik hellyel itt megszokták a külföldieket és nem fordulnak meg utánuk, illetve nem gondolják őket iszonyatos hülyéknek, akiket könnyen át lehet verni pl egy 50 yuan / km-es taxival -ami általában 2 yuan /km- )
Itt megnéztünk egy hidat, amivel elég közel kerültünk Észak-Koreához. Plusz a parton végigsétáltunk. Este meg kipróbáltunk egy speciális ÉK-i kajáldát, ilyen grill szerű étterem, de persze nekünk kell grillezni amit szeretnénk. Ott este jó dolgok történtek, elsők között odajött hozzánk egy eléggé rangos katonatiszt köszönni, ez meglepő volt. Ezen túl még jött pár külföldi is. Nekik nagyon megörültünk, egyből össze is ültünk, és mint kiderül 2 némettel és 1 osztrákkal volt dolgunk. Jó érzés volt külföldieket látni. 
Másnap a "németekkel" mentünk nagy falat nézni, nekik voltak kínai ismerőseik akik szintén túristáskodtak, így jó volt. Ráadásul ingyen jegyet is szereztek a nagy falra. teljesen megérte. A nagy fal elvitte a napunkat, mert utána egyből indult a vonatunk, és mint kiderült újonnan szerzett barátaink is oda tartanak ahova mi (vissza ShenYang városába), mivel ott dolgoznak, az újjannan odatelepült BMW-nél -hoppá-. 
Az út a keményülő ellenére jól telt, jó volt a társaság. Így hamar elment. Mikor visszaértünk megkerestük a szállodánkat ami a vonat állomás közelében volt. Mert út közben vettem a fáradtságot és lefoglaltam egy szállást magunknak, ami nem túl drága. Így sikeresen túléltük azt az éjszakát és mentünk haza Peingbe. De ez volt a legrosszabb része az útnak, keményülős, és ráadásul állójegy. Hát szörnyű volt, nem szívesen gondolok rá. De túl lehetett élni. 
De sikeresen hazaértünk és nagyon örültem amikor visszatértünk Pekingbe. Most egy ideig nem kívánom elhagyni a várost. Maximum hazamenni.